Fájó pontra tapintott Trump a vámokkal, de Kína válasza sem lesz kedvesebb

Trump elnök nehezen követhető globális kereskedelmi politikája Kína megtámadásával új frontot nyitott a vámháborúban. A tragikomikus színezetű vámemelések a két ország között elérték azt a szintet, amely már csak az újságírókat érdekli, magát a kereskedelmet nem: a 145 százalékos amerikai és a 125 százalékos kínai tarifák a másik ország termékei ellen már csak szimbolikusak: a nagyjából 60 százalék feletti vámok már ellehetetlenítik a kereskedelmet, 100 százaléknál pedig ki is végzik azt.

A Fehér Ház egyre ingerültebb retorikája mögött azonban most először némi pánik is meghúzódik: Kína a vámemelésekkel párhuzamosan használni kezdte azt az eszközt, amelytől az egész világ retteg. A ritkaföldfémek exportja olyan fegyver Peking kezében, amellyel egyetlen másik ország sem rendelkezik. Hegemóniája az előállítás és a feldolgozás területén megkérdőjelezhetetlen – ha úgy tetszik, a globális ellátási láncok legfontosabb részei vannak a kezében. Ha pedig az a kéz elutasító mozdulatot tesz, Washington csúcstechnológiai iparágai a legkomolyabb veszélybe kerülnek. 

Peking egyelőre az exportkorlátozás eszközéhez nyúlt – ez gyakorlatilag már a célzott tilalmat jelenti. A rendelet értelmében a kínai exportőröknek állami engedélyt kell kérniük a ritkaföldfémek és az azokból készült termékek kivitelére. Ezt azonban nemzetbiztonsági okokra hivatkozva (abban az esetben például, ha a kormány úgy ítéli meg, hogy a kínai áruból csúcstechnológiás, éppen Kína ellen bevethető fegyvereket készítenek) megtilthatja. Az engedélyezési eljárás – nyilván szándékosan – hosszú és bonyolult,  

Kína nemcsak magukra a ritkaföldfémekre, de az azokból készült minden csúcstechnológiás iparágban (a járműgyártástól a drónokon át a rakétákig) kulcsfontosságú és nélkülözhetetlen áruként kezelt alkatrészekre, többek között a mágnesekre is kivetette az exportkorlátozást. Ezek szállítását gyakorlatilag felfüggesztették, amíg a kínai kormány ki nem dolgoz egy végső szabályozási tervet az exportszállítmányokkal kapcsolatban, megakadályozva többek között azt, hogy bizonyos szállítmányok amerikai fegyveripari vállalatokhoz jussanak el. A korlátozások jelenleg a 17 ritkaföldfémből hetet érintenek, plusz az ezekből készült termékeket.  

A nincs tényleg azt jelenti, hogy nincs 

2023-ban már Kína állította elő a világ nehézritkaföldfém-készletének 99 százalékát, míg az azokból készült, globálisan 200 ezer tonna kritikus termék (mint a mágnesek) 90 százalékáért felelt. Nem lesz egyszerű az esetlegesen kieső mennyiségeket pótolni: a hiányzó tíz százalékot zömében Japán, kis részben Németország állítja elő, ám úgy, hogy az alapanyagot csak Kínából tudják megvásárolni.  

A diverzifikációs szintek országonként, sőt vállalatonként különböznek. A japánok tanultak a 2010-es eseményekből, amikor Kína hét hétig tartó exporttilalmat vezetett be a ritkaföldfémek vonatkozásában a szigetország ellen, felborítva ezzel az ellátási láncot, súlyos veszélybe sodorva a hazai gyártást. A vállalatok éppen ezért ha kell, ha nem alapon vásárolni kezdtek az elmúlt évtizedben, és mára nagyjából egy évre elegendő tartalékuk van. Az Egyesült Államok messze nem volt ilyen előrelátó.

Az ipari vállalatok az „akkor rendelünk, ha szükség van rá” elvet követik, így minimális vagy semmilyen raktárkészletük sincs. Márpedig ha elfogy a kínai áru, az az érintett területek, például az autóipar mélyrepülését eredményezheti. A polgári iparágak végzete pedig hamarosan eléri a hadiipart: a csúcstechnológiára épülő fegyver-előállítás alkatrészek és nyersanyag hiányában tervezési és gyártási projektek leállítására is kényszerülhet.  

A hét ritkaföldfémből (szamárium, gadolínium, terbium, diszprózium, lutécium, szkandium és ittrium) április 4-e óta egyáltalán nem szállítottak Kínából. Az elemek ára a készletkutatás miatt máris megugrott, a diszprózium esetében a kilónkénti ár a jelenlegi, máris magas 230 dollárról akár háromszázra is ugorhat a következő hetekben. Trükközésre pedig nincs lehetőség.  

Azáltal pedig, hogy szünet nélkül monitorozza a globális vállalati keresletet, még azt is azonnal kiszúrja, ha egy harmadik ország sokkal többet importálna a szokásosnál, egyértelműen azzal a céllal, hogy az Egyesült Államokba irányítson újraexportot. Vagyis a párhuzamos kereskedelem, amely az orosz szankciók kikerülésére remekül működött és működik, Kína esetében olyan megtorlást vonna maga után, amelyet egyetlen ország sem kockáztatna meg. Nincs kiskapu. 

Lassítani kellene 

Bár az Egyesült Államok mindent megtesz a diverzifikáció érdekében, a kínai dominanciát szinte lehetetlen lesz megkerülnie. Amerikának egyetlen ritkaföldfémbányája van, a kaliforniai kitermelőhely azonban feldolgozhatósági eredményeiben közelébe sem jut a kínaiakhoz. Vannak érdekeltségei brazíliai és dél-afrikai bányákban, ám azoknál a mai napig hiányzik a mérnöki szakértelem és a kiterjedt feldolgozóipari infrastruktúra ahhoz, hogy az ottani problémákat gyorsan megoldja. Becslések szerint (és ez világviszonylatban is villámgyors tempót jelentene) nagyjából öt évbe telne egy olyan ellátási lánc kiépítése, amely a bányászattól a kész termékig kikerüli Kínát. Különösen aggasztó ez a hadiipar számára, miután a kínai exportkorlátozás nemcsak a direkt katonai, de még  

Egyes elemzők szerint a ritkaföldfémtermékek exporttilalma hatalmas hátránnyal járna Kína számára is, mivel a bevételkiesés mellett rákényszerítené az amerikaiakat (a japánok 2010-es tapasztalatai alapján) az új, ritkaföldfémeket helyettesíthető technológiák kidolgozására. (A Tesla évek óta próbálkozik ezzel, de még nincs végleges megoldási ötlete.) Ez a megállapítás egyrészt azért fals, mert a kereskedelmi háború már ebben a pillanatban is zajlik, az exportkorlátozás életbe lépett, a probléma tehát azonnali megoldást követel.

Másrészt a ritkaföldfémmágnesek a kínai kivitel elenyésző részét teszik ki, a gazdasága meg sem érezné, ha eltűnne ez az export. Nem úgy a világ többi része, elsősorban az Egyesült Államok, amely diverzifikáció hiányában rá van utalva Kínára. A helyzetet továbbra is Trump vágtató kereskedelmi politikájának lassítása és tárgyalási kompromisszumkészségének csiszolása jelenthetné. Amennyiben Peking beveti az összes gazdasági fegyverét az Egyesült Államok ellen, utóbbi gazdasága sokkal nagyobb károkat fog elszenvedni, mint Kínáé.  

*** 

Kapcsolódó:

Fotó: Hszinhua/MTI/MTVA

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.